Mr. Shawn Boss

My story...

Egyszer volt, hol nem volt... Áh, ez nem egy happyending történet, inkább csak kezdjük az elején. De az tökre unalmas, szóval inkább ott, hogy megbuktam matekból a gimiben. Nos, igen, sosem voltam valami nagy fejszámoló-művész, meg tanulni se tanultam. Ha jól emlékszem, nem is csak matekból buktam meg, hanem amerikai töriből is. Fenének az a sok évszám... De aztán a szüleim hatására összeszedtem magamat, elkezdtem házit írni, tanulgatni, és az utolsó évem végét egész szépen zártam. Nem túl rossz nevű főiskolára kerültem, ahol üzletvitelt és gazdaságtant tanultam, így a matek ismét kicsit megnehezítette az életemet, de mint minden másnak is, magam alá gyűrtem, és letéptem a lábát. Szerencsém volt, ugyanis útközben kiderült, hogy Sors bácsi úgy döntött, remek érzéket ad nekem az üzlethez, így egyszerre lehettem a tanárok kedvence, valamint az, akit a legjobban utáltak. A beszélőkém erre nem segített rá, ha valami nem tetszett, nyíltan kimondtam. Nem vagyok én bunkó, csak őszinte, legalábbis én mindig így gondoltam. Sosem hazudnék senkinek, hacsak nem áll érdekemben, de akkor sem nagyon. Szeretem kerek perec megmondani, hogy mi jár a fejemben, főleg, ha az egy gúnyos, esetleg bántó kifejezés. De azért voltak jó dolgok is a főiskolán, itt találkoztam Nicával. Egy elég keményen bek*rós bulin történt az eset, jó részegek voltunk, a végén egy ágyban kötöttünk ki. Önmagában ennyi is lett volna, ha nem ültünk volna egymás mellett közgáz órán, és nem beszélgettünk volna. Nos, kiderült, hogy elég hasonlóak vagyunk, és kifejezetten megkedveltem. Majdnem szerelmes is lettem belé, de sosem volt bátorságom komolyabb érzéseimet bevallani neki, inkább mélyen eltemettem magamban, és megőriztem őt a legjobb barátomnak.
Az egyetemi évek alatt született meg a húgom, Chanel. Másodéves voltam, amikor a szüleim felhívtak azzal, hogy világra jött, és látogassam meg őket. Így halasztottam egy félévet, eltávolodva Nicától, hogy hazautazzak, és éjjel-nappal a kiscsaj büdös pelenkáit cseréljem - mert anyámék kétségtelenül ezért hívtak haza. De bírtam, annak ellenére is, hogy csak sírt és kakált. Fél év múlva visszamentem az egyetemre, és egészen addig nem is nagyon láttam a lurkót, míg be nem fejeztem. Utána viszont hazaköltöztem a szülővárosomba, ott nyitottam egy kisebb boltot, és így sok időt tölthettem el Chanellel. Aztán lassan ő is szépen felcseperedett, én pedig minden fontos pillanatában részt vehettem.
Jaj, és a legfontosabbat kihagytam! Nem vagyunk mi normális család, már anyám is különleges képességű kurva volt, ahogyan Chanel is az lett. De engem sem került ki ez az "átok", már fiatal koromban rájöttem, hogy igen jól bánok a tűzzel. Már nem úgy értem, hogy kockáztatok, és nyerek. Nem, ténylegesen tudom irányítani a tüzet, bár nem sokat szoktam. De azért egy-egy kis kertiparti vagy tavi sütögetés alkalmával jól jön, ha valaki csodával határos módon lángra lobbantja a vizes fadarabokat, de másra nem nagyon szoktam használni. Esetleg arra, hogy megvédjem magamat és a családomat a vadászoktól, akiknek feltett szándéka, hogy eltüntessenek minket a föld színéről.